Hogyan működik az elektronikus monitorozás?

A büntető igazságszolgáltatásban általában két technológiát használnak: a rádió-frekvenciás helymeghatározást és GPS-es nyomkövetést.

A rádiófrekvenicás eszközök azt mutatják meg, hogy az azt viselő személy egy meghatározott helyen tartózkodik-e. Két készülékre van szükség a rendszer működéséhez: egy bokára szerelhető mobil jeladóra ("lábbilincs") és egy, az épületben rögzített vevőre. A mobil eszköz folyamatosan kommunikál az épületben található vevőkészülékkel. A vevőkészülék regisztrálja, hogy az ellenőrzött személy mikor hagyta el az épületet és azt is, hogy mikor tért vissza. Ezt a technológiát általában a kijárási tilalom ellenőrzésére használják. Ha az ellenőrzött személy elhagyja az otthonát a kijárási tilalom ideje alatt, a börtönnel járó szankciót kockáztatja.

A GPS (Global Positioning System) technológia használata ma már mindennapos, ennek a segítségével navigálunk például az okostelefonok városi térképeivel is. A GPS-szel működő, bokára szerelt nyomkövető készülékek ("lábbilincs") lényegében ugyanezt csinálják. A több műholdtól származó adatok alapján kiszámolják, hogy hol van a nyomkövető eszközt viselő személy.[1] Erről percenként több jelet is küldenek, amelyek alapján a monitorozott személy útvonala is kirajzolható. A technológia lehetővé teszi azoknak a zónáknak a kijelölését ahova a monitorozott személy nem léphet be, vagy amelyen belül tartózkodnia kell. A monitorozást végző központ minden olyan esetről jelentést kap, amikor a GPS jel a tiltott zónából érkezik.

Ezeket az eszközöket úgy tervezik, hogy nehéz legyen eltávolítani őket, de ne lehetetlen. A magatartási szabályok megszegését jelenti, ha a monitorozott személy a meg nem engedett területre belép, a kijelölt területet elhagyja, vagy a kijárási tilalmat megszegi. Akkor is szabályt szeg a viselő, ha az eszközt levágja, vagy ezt megpróbálja.

Magyarországon mind a GPS technológiát használják a hatóságok.

Ha bármilyen kérdésed vagy javaslatod van, keresd Párkányi Esztert (e.parkanyi[kukac]leeds.ac.uk).

Frissítve: 2018. december 13.

[1] Az eszköz a műholdakkal időbélyegek használatával kommunikál. Az eszköz a műhold által leadott jel elindulásának idejét összehasonlítja a saját maga által működtetett óra idejével, és ebből kiszámolja, hogy mekkora a távolság közte és a műhold között. Minél tovább tart a jel megérkezése, annál nagyobb a távolság. Emellett az eszköz ismeri a műhold pályáját, és ennek valamint a távolságnak a felhasználásával ki tudja számolni a saját tartózkodási területét. 3 vagy 4 műhold adatai alapján jó precizitással meg lehet határozni az eszköz helyzetét.